2015. október 28., szerda

A városok szépségének anatómiája

   Ezek a házak, amelyeket a rómaiak lakhelyeként ismerünk, nem a csórók lakásai. Nem a széles tömegek lakásai. A polgárok otthonai, akik vagyoni és politikai helyzetüknél fogva megtehették, hogy olyan falak között éljék le az életüket, amelyek kedvükre vannak. 
    Nyilván ma sem, sőt a történelem során soha sem volt egy város képe olyan mértékben egységes, hogy csakis egy korszakot lássunk, ahol nincsenek jelen a "széles tömegek", akik nem engedhetik meg maguknak a tetszetős lakásokat. Sőt, gyakran semmiféle hajlékot sem engedhetnek meg maguknak. Amikor egy város makettjét elkészítik, hogy megelevenedjen a szemünk előtt, milyen is lehetett, a nehezebb sorsú embereket és jelenlétüket gyakorlatilag kiradírozzák belőle. Egy makett-városban (legyen ez akár egy megfestett városi kép) nincsenek jelen a hajléktalanok, a mélyszegénységben élők, a nyomorékok. Csak a szépek és a csodálatos épületek. 
   Ezen rengeteget szoktam meditálni, hogy az élet valós megnyilvánulásainak van-e helye egy ilyen idealizált városképben, egy festményen, egy regényben. Van-e létjogosultsága a sötét oldalak, a kellemetlen részek bemutatásának. Ha van, akkor milyen mértékben van, mennyire szabad/lehet/illik/kell megmutatni a romlást, a kilátástalanságot, a nyomort. Szabad-e csak a szépre és tökéletesre koncentrálni, megengedhető-e, hogy az ókori Róma egy idealizált eszmeként éljen bennünk? Miért ne lehetne Róma a tökéletes Város, ahova az ember pihentető időutazásokat tesz képzeletben, hogy megszabaduljon a saját gondjaitól? Vagy jobb, ha az ókori várost is olyannak látjuk, amilyen valószínűleg lehetett? Tele összefirkált falakkal, rókázó, dorbézoló férfiakkal, prostituáltakkal, késelőkkel, rablókkal, és a leggyönyörűbb kapubejárót nem lehet megcsodálni, mert épp egy hajléktalan terpeszkedik ott. Satöbbi. 
   Nem, nem csak ennyit jelent egy város, mert ezer más dolog is hozzá tartozik. Csak ezek azok a szélsőségek, amelyek mindig elsikkadnak. Na jó, ez így nem igaz, hogy mindig elsikkadnak, mert példának okáért a rómás filmekben (ez egy gyűjtőkategória az ókori Rómában játszódó egészestés mozifilmektől kezdve a szappanoperákig) gyakran pont az ellenkező véglettel (véglet ez? vagy ez a valóság) találkozunk; mindenki szakadt ruhában és koszosan jelenik meg, fogak nélkül, és az egész város koszos és szemetes, úszik a sárban (és még sokminden másban). Persze a császáros filmek káprázatos ruhákat és enteriőröket tárnak szépségre éhes tekinteteink elé, de a várost magát elég leharcoltnak mutatják.
   Hát hol az igazság, tündöklő egy város, egy ház, vagy a nyomor a valóság? Egyáltalán létezik-e egységes igazság? Minden bizonnyal mindenkinek más a valóság, más a város és a valóság igazsága. Attól függ, hogy a valóság mely rétegében élünk. És zt hiszem, a valóságnak nagyon sok rétege van...









 

Nincsenek megjegyzések: