2016. február 24., szerda

Regifugium

   Régi római ünnep, melynek napja februarius 24-ikére esett. Neve miatt azt hitték, hogy a királyok elűzésének emlékére alapították. Ov. fast. 2, 685 sk. E napon a rex sacrorum a comitiumon áldozatot mutatott be, majd pedig sietve távozott lakására. E látszólagos menekülés magyarázatát azonban hibásan keresték Tarquinius Superbus menekülésében, mely a hagyomány szerint Kr. e. 509. februarius 24-én történt. Sokkal valószínűbb, hogy ezen áldozás már a királyok korában megvolt, s talán tisztitító áldozat volt, amelyre a februarius hónap neve is utal. Augustus korától kezdve a rex sacrorum nem februarius, hanem martius és majus 24-én mutatta be a comitiumon áldozatát; azután sietve távozott haza, mert míg a comitiumon tartózkodott, nem lehetett gyűlést vagy törvényszéki tárgyalást tartani. Mindkét nap dies intercisus volt (l. Dies), a naptárban e négy betűvel jelölve: Q. r. C. F. (azaz quando rex comitiavit, fas). Varor. l. l. 6, 31. 
  A „királymenekülés”, Regifugium, már az ókorban is értelmét vesztett hagyománnyá szürkült. Eredetét a közkeletű magyarázat az utolsó király, Tarquinius Superbus elűzésével hozta kapcsolatba. Ez azonban alighanem mesterkélt összefüggés – annak jele, hogy eredeti jelentősége már feledésbe merült.
 
   Meggyőzőnek látszó feltevés (bár csupán feltevés!) az, hogy egykor a közösség királyainak az év legvégén „egy napra” el kellett távozniuk (azaz jelképesen meghalniuk), hogy az új év kezdetén „újjászületve”, újult erővel térjenek vissza. A királyi hatalomnak ez az időleges – egynapos – felfüggesztése (esetleg egy „pünkösdi király” alkalmi beiktatásával kiegészítve) különböző korai monarchiák körében számos példából ismert hagyomány; lehet, hogy a római „regifugium” is ennek az archaikus szokásnak elhomályosult emlékét tartotta fenn.
 
Megjegyzés küldése