2016. április 19., kedd

Egy római villa


Apró birtoka Martialisomnak
fenn nyujtózik a Ianus-hegy gerincén
szebben a Hesperisek gyümölcsösénél
s lankán lejtve le tágas teraszokkal.
Enyhén domboruló, fennsíkos orma
sütkérez ragyogó egekbe nyúlva,
s míg felhőbe borult a völgyek öble,
nem csillog, csak e csúcs csodás tüzében.

Égig tornyosulón e büszke villa
fénylő csillagokig szökell sudáran.
Jól ellátni a hét halomra innen,
s végigszánthat a szem széltébe Rómán
a Albán, Tusculumon, seregnyi dombon,
s erdős tájakon át, a városon túl,
Fidenae falain s a törpe Rubraen,
s egy pompás ligeten, Perenna Anna
kertjén, mely szüzi vérözönnek örvend.
Láthatsz, Flaminia, Salaria nyílt
útján sok fuvarost; édesded álmuk
meg nem rontja zajos keréknyikorgás,
nem rebbentheti el hajós-ricsaj sem
vagy rab gályavonók rikoltozása –
bár nem messzi a híd, a Mulvius, hol
szántják szent Tiberist a gyors dereglyék.

Villáját – paloták sorába illő –
élvezd, mint magadét, kinál a gazda.
Nincsen gyűlölet itt: busás, baráti
vendéglésre a ház kitárva sarkig.
Vélnéd Alcinous kegyes lakának,
vagy meggazdagodott Molorchusénak.
Ó, mindent csepülők, parancsotokra
törjék csak fel ezer s ezer kapával
Praenestét s a hüvös Tiburt, a lejtős
Setiát is akár, kiadva bérbe:
százszor szebb ez a föld az én szememben:
apró birtoka Martialisomnak.

(Martialis 4,64 Kárpáty Csilla fordítása)

Megjegyzés küldése