2016. május 6., péntek

Az örök Róma


Halld meg a dalt, e világ gyönyörű úrnője, királynőnk,
Róma, te csillag az ég fény-tele sarkai közt,
halld meg a dalt,  emberek anyja, nagy istenek anyja,
templomi fényed a mennyboltra vetíti nevünk!
Rólad zengünk, rólad, ameddig tűri a Végzet,
míg a szivünk dobban, nem feled el sohasem.
S még ha a Nap lángjára felejtés vak köde hull is,
állni fog oltárod, itt, a szivünk közepén.

(Naumantius: De red. suo 1,47-54 Horváth István Károly fordítása)
 
 
Megjegyzés küldése