2016. május 14., szombat

Knossos

  A knossosi palota rekonstrukciója mind a mai napig heves vitákat vált ki. Szabad-e az ókori műemlékeket 'felépíteni', rekonstruálni, avagy sem, egyáltalán hogyan lehet/kell/szabad bemutatni egy elpusztult épület maradványait, hogy hiteles legyen, a látogató számára érthető legyen, azért mégis el lehessen képzelni, hogyan festett a maga korában, satöbbi. Persze ez is egy jó kérdés, hogy mit jelent egy épület esetében a maga kora kifejezés, hiszen rengeteg épület, épületegyüttes, város, városrész évszázadokig működött, emiatt javították, átépítették, változtattak rajta. Erre egy jó példa a ma is látogatható Budai Vár, ami minden, csak nem egységes. Az ember ha rápillant, ha végigsétál az utcákon, sikátorokon - csodálatos élmény. Hangulata van, egy élő vár, egy lélekző város. Ám ha megnézzük magukat az épületeket, az építőelemeket, amikből a város felépül: eklelktikusak, számtalan korból származnak, ezer és ezer kort, divatot, stílust tükröznek.És mégis, az ezerfélesége teszi élővé.
  De mi a helyzet egy ókori épülettel, épületegyüttessel? Ha be is mutatják, milyen korában, milyen állapotában mutatják be? Számtalan kérdést felvet a rekonstrukció. Magam szeretem a rekonstruált épületeket, mert mégiscsak valamit, egy morzsát ad a szemlélőnek, hogy ilyen (is) lehetett. Élővé nyilván nem lehet tenni egy tollvonással, egy intézkedéssel, egy rendelettel, de legalább kap egy esélyt, hogy megmutathassa magát, milyen volt, milyen lehetett. A bokáig érő városok is izgalmasak, de arról nehezebb meggyőzni egy nem ókor-szerelmes látogatót, hogy lássa benne az élő várost, a szervezetet, a szépséget, az életet. Azt gondolom ezt a csontot még hosszú ideig lehet rágni, minden oldalról. Knossos a maga rekonstruált valójában azért lélegzetelállító. Szeretem.



























Nincsenek megjegyzések: