2016. június 12., vasárnap

Ovidius: Amores III.


III
 
Iusta precor: quae me nuper praedata puella est,
    aut amet aut faciat, cur ego semper amem!
a, nimium volui—tantum patiatur amari;
    audierit nostras tot Cytherea preces!
Accipe, per longos tibi qui deserviat annos;
    accipe, qui pura norit amare fide!
si me non veterum commendant magna parentum
    nomina, si nostri sanguinis auctor eques,
nec meus innumeris renovatur campus aratris,
    temperat et sumptus parcus uterque parens—
at Phoebus comitesque novem vitisque repertor
    hac faciunt, et me qui tibi donat, Amor,
et nulli cessura fides, sine crimine mores
    nudaque simplicitas purpureusque pudor.
non mihi mille placent, non sum desultor amoris:
    tu mihi, siqua fides, cura perennis eris.
tecum, quos dederint annos mihi fila sororum,
    vivere contingat teque dolente mori!
te mihi materiem felicem in carmina praebe—
    provenient causa carmina digna sua.
carmine nomen habent exterrita cornibus Io
    et quam fluminea lusit adulter ave,
quaeque super pontum simulato vecta iuvenco
    virginea tenuit cornua vara manu.
nos quoque per totum pariter cantabimur orbem,
    iunctaque semper erunt nomina nostra tuis. 


3.
Vallomás

Kérésem jogos: elbűvölt minap egy gyönyörű lány:
égjen vagy bennem gyújtson örök tüzet ő!
Ah, tán túl sokat is kérek, csak tűrje szerelmem,
Halld Cytherea szavam végre meg, úgy epedez!
Hallgass meg, szolgállak majd én, évre míg év száll,
hallgass meg, néked ég tiszta – hiven csak e szív.
Lásd, sok elődöm dísz – címmel nem ajánl neked engem,
csak lovag – ősöm volt, attól eredt valahány.
Földem nincsen, ekék sora hogy frissítse szüntelen;
és az apám s az anyám egyszerü életet élt;
Phoebus a Múzsákkal s amaz isten, a bort aki adta,
ők az ajánlóim s Ámor a pártfogolóm:
s példás hűségem s erkölcs, mit bűn soha nem tört:
és a szemérempír s meztelen egyszerüség.
Nem kell ezer nő: nem vagyok a Szerelem csapodárja.
Bízz bennem s örökös gondolatom te leszel.
S nyújtsák hosszura bár a létem fonalát amaz Orsók,
én teveled maradok: és veled is halok el.
Énekeimhez boldogító tárgyul magad add hát;
s kelnek is ám méltó énekek egyszeriben!
Rémült szarvas Ió neve így van dalba befűzve
s kit hattyú – alakú égi titkos szerelem
ejtett meg s míg a tengeren ál – bika vitte, azé is,
szűz tíz ujja kinek görbe szarún remegett.
Minket is együtt zengenek egykor széles e földön
s mindörökig nevemet összekötik s nevedet.

Megjegyzés küldése