2016. augusztus 4., csütörtök

Nagyítás: egy faun portréja

   Pompeji, a táncoló szatír szobra. Annyira vidám és élettel teli, hogy nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Egy kisebb szobor egy medence közepén, ami igencsak vidám látványt nyújthatott: a szatír vízzel telefröcskölve. Talán az arckifejezése, vagy a testtartása az, ami annyira élővé teszi, nem tudom. Először Castiglione Pompejiről szóló könyvében láttam a szobrot, egy kicsi, rossz minőségű fekete-fehér képen - szerelem volt első látásra. Azóta is szeretem ezt a szobrot: a vidámságát, az életét, mindenét. Mindig azt gondolom, ha egy pillanatra félrepillantok, lelép a talapzatról és dalolva, táncolva elvonul. Persze akkor jönnek utána a Menádok is, és mindenki énekel és vidámsággal kacagja tele a világot. Akkor én is velük megyek...










 

Nincsenek megjegyzések: