2016. szeptember 27., kedd

Hekaté istennő

Hekate némely monda szerint Zeusnak és Demeternek vagy Pheraiának, más hagyomány szerint pedig Persesnek és Asteriának, Leto testvérének a leánya. Lényénél fogva szoros viszony fűzi Artemishez, sőt gyakran azonosították is vele, és Artemis Hekatének hívták. Ő is az éjnek, még pedig a sötét éjnek az istene, a miért néha Plútón és Persephone kíséretében is látjuk. Főleg kapuk mellett és az utczákon volt tisztelet tárgya; úgy képzelték, hogy az utakon barangol és hogy főleg a kereszt utakon
szeret tartózkodni. Ezért volt Rómában Trivia a mellékneve. S valamint a középkori mondákban, úgy a görög mesékben is a keresztutakon járnak az éji kísértetek és egyéb sötét szellemek. így lett azután Hekate a borzalmas lények úrnője, a titkos ráolvasások és lélekidézések istennője. Már a régiek is Hekate szolganőinek nevezték Kirkét és Medeiát, a híres varázslónőket.
   Rendelkezésére állottak a néphit szerint a természet valamennyi titkos erői, ő intézkedett a születés, élet és halál dolgában, s hatalmas istenségét az Olymposon és az alvilágban egyaránt elismerték. Lényének e sötét, titkos vonása sokáig élt a nép képzeletében, s csak korunk felvilágosodott szelleme volt képes azt végleg kiirtani. Hekatét nagyrészt más istenekkel együtt tisztelték, így Demeterrel, meg Apollonnal és Artemissel. Aigina szigetén és Kis-Ázsiában külön temploma is volt; sok városban kapuk vagy keresztutak mellett valának kicsiny templomkái. Éjszaka fáklyafény mellett imádkoztak hozzá, s magát az istennőt is egy vagy két fáklyával ábrázolták. Hekatének a keresztutakon hosszadalmas szertartások között fekete bárányokat és kutyákat áldoztak; ez utóbbiak azért voltak szent állatai, mert tiszta éjjel megugatják a holdat. Későbbi időben Hekatét hármas alakban ábrázolták, s ilyen alakban faragta ki a híres Alkamenes is azt a szobrot, melyet az athéni Akropolison állítottak föl.

Geréb József: Görög-római mythologia 

 
Megjegyzés küldése