2016. szeptember 6., kedd

Iambus, te titokzatos

   A jambikus költészet lényege az ókorban: az alak és a tartalom szorosan egybefolyt. A iambus szó Démétér, a Földanya isteni szolgálójának, Iambénak nevéből származik. Ő vigasztalta a szomorkodó Démétért, mikor Hades, az Alvilág királya elrabolta fél évre Persephonét, a Földanya leányát. Ilyenkor a föld szomorkodik, nem terem semmi. A jambus eredetileg tehát gyászdal, de a vigasztaló szórakoztatást is magában rejti. A görög költők a hősi nagyságot, az emberi erényt énekelték meg előbb. A szokott forma a hexameter volt. Archilochossal egy új világ kezdődik. A költő iambusaival a haragot, a bosszút, a szenvedélyt tudja kifejezni az emberi gyarlóságokkal, hitványságokkal szemben. A gúnyos, gyilkos támadást tudta érzékeltetni ezzel a versformával.

Cser Lászlóné: A halhatatlan Maecenas

 
Megjegyzés küldése