2016. november 17., csütörtök

A tragikus sorsú malac búcsúja

  Az állatoknak emelt sírkövek nagyon izgalmasak. Ezer és ezer titkot rejtenek. Egy ilyen különös, ellentétes tartalmakkal teli mű a malac sírsztéléje, Macedóniából. A dombormű egy férfit ábrázol négykerekű szekéren, amit lovak húznak, és két malac van a képen: az egyik a kerekek alatt, a másik a lovaknál. Íme a sztélé:

    A kerekeknél lévő malacról még vélhetjük, hogy a szekér mellett fut, de a lovaknál lévő malacka valószínűleg nem járt jól: a négy lóláb fenyegetően ágaskodik a feje fölött és a lovak szemmel láthatóan nagyon izgatottak. De mi ez az egész?!?
   Az ókorban az állati sírfeliratok, epigrammák a költészet egy külön ágát jelentették: mind a mai napig válogathatunk a megdöbbentő, humoros vagy meghökkentő búcsúversek gazdag kínálatából. Mi ez, vicc? Igen, néha vicc, néha költői virtuozitás, néha fájdalmas búcsú egy szeretett lénytől. Találhatunk búcsúverset delfinekhez, kabócákhoz, hangyához, szöcskéhez, nyúlhoz, kutyához.
   Jelen sztélé tárgya a malac(vagy malacok), minden bizonnyal egy közlekedési baleset tragikus eseményeinek lehetünk szemtanúi. De ne szaladjunk ennyire előre. A felirat görög nyelvű, fő szereplője CHOIROS, akiről az egész vers szól. A név - jelentéséből kifolyólag - jelenthet malacot, de mivel nagy betűkkel van írva, vonatkozhat emberre is, akihez a Sorsistennők nem voltak kegyesek, és egy malac-szerű névvel kellett élnie. Vannak más malac-jellegű görög nevek is (Choirilos, Choirothyon= "disznó-áldozó", Choiris, Choiridion), szóval nem elrugaszkodott elmélet, hogy a vers szereplője valójában ember, nem malac.
   Ha férfire vonatkozik a malac-név, akkor a sírkő és a sírvers játszik a nevével: a malac-nevű férfi halálát egy malac halálával mutatja meg a dombormű. Találkozhatunk ilyenfajta humorral a keresztény sírsztéléken is: egy Pontius Leo nevű férfi oroszlánként szerepel a saját sírsztéléjén, és lánya, Porcella pedig egy kismalacként. Bárhogyan is történt, ma már nem egyértelmű, hogy kire vonatkozik az epigramma (szerintem inkább emberre, de jobban megnézve az állatos sírfeliratokat, azért nem vagyok benne biztos). Ha vicc z egész, és tényleg egy elgázolt malacról van szó, igencsak drága vicc, ha viszont egy emberé, lehet kicsit bizarra sikerült...
   Bár találni véresen komoly állati sírfeliratokat is, például Hadrianus lovának, Borysthenésnek a sírversét (ez megér egy külön bejegyzést). De nézzük az elméleteket!
   Ha Choiros ember volt, akkor elképzelhető, hogy a Dalmatiában felszabadult rabszolga egyedül utazott a Via Egnatián, amikor is balesetet szenvedett és meghalt. Az 'átmentem az úton' rész mindenképp tudatosságot sugall, mint aki céllal haladt valamerre, csak egy kicsit elmélázott, nem vette észre a szekeret, és megtörtént a baleset. 
   Ha Viszont Choiros malacka volt, akkor a történet egy kutató szerint így rekonstruálható: egy sertés-kereskedő a Dalmatiában vásárolt malacokat a Via Egnatián szállítja, amikor is az egyik malacka lepottyant és a kocsi kerekei halálra zúzzák. Egy kerekek által széttrancsírozott malacka látványa minden bizonnyal annyira felkavaró, hogy én is állítanék neki emlékművet, szóval a 'miért' érthető. Az a rész, hogy a malacka az utat a saját lábán tette meg, inkább az emberi-szálat erősíti, bár sosem lehet tudni, hogy egy öntudatos malacnak mikor jön az ötlete, hogy személyesen tekintsen meg egy Dionüszosz-menetet. A másik verzió szerint a malacokat egy Dionüszosz-pap hajtotta a Via Egnatián, és épp a baleset pillanatának lehetünk szemtanúi: a malacok a szekérhez keveredtek és az egyiket a lovak tapossák halálra, a másikat pedig a kerék cafatolja szét.
   Az én elméletem az, hogy az ókori képek mindig olyanok, mint a képregények: el akarnak mesélni valamit, egy történetet. Csakhogy ez a történet nincsen 'képkockákra' bontva, hanem egyetlen ábrába sűrítik bele az egészet, ezért mai szemmel és gondolkodással egy kicsit nehezebb kibontani. A két malac véleményem szerint egy, és a baleset egészen horrorisztikus volt - és ezért is került megörökítésre - mivelhogy az egy szem malacka a lovak lábai közé keveredett, ahol a lovak megrugdosták, és mivel a szekér már nem tudott megállni, a malacka (aki már nem tudott kijutni a lólábak rengetegjéből) tovább sodródott a kerekek felé, amelyek hamar kolbászt készítettek a jobb sorsa érdemes malacból. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy bár több lovat látunk az ábrán, azt a kicsi szekeret mégiscsak egyetlen ló húzta, és a lovak fejének egymás melletti képei valójában a mozgás, a felágaskodás folyamatát mutatják. Ugyanígy a lólábak: nem több ló lába, hanem egy mozdulatsor fázisrajzai egyetlen képkockán. Azt gondolom, azért sietett a Dionüszosz -menetet látni, mert amúgy ő volt az áldozat. Az isteneknek felajánlott áldozat akkor tökéletes, ha az áldozat 'önként' megy, boldog, hogy mehet, de minimum nem tiltakozik. Igen kellemetlen a keservesen síró malac, akit hárman kell lefogjanak, hogy az istenekhez megtérhessen. Szóval ha a malac ment partizni, akkor szerintem azért ilyen lelkes, mert ő a 'főműsor', az áldozat.
 És íme a vers görögül:
χοῖρος ὁ πᾶσι φίλος,
τετράπους νέος,
ἐνθάδε κεῖμαι
Δαλματίης δάπεδον προλιπὼν
δῶρον προσενεχθείς
καὶ Δυρράχιν δὲ ἐπάτησα
Ἀπολλωνίαν τε ποθήσας
καὶ πᾶσαν γαίην διέβην
ποσὶ μοῦνος ἄλιπτος
νῦν δὲ τροχοῖο βίῃ
τὸ φάος προλέλοιπα
Ἠμαθίην δὲ ποθῶν
κατιδεῖν φαλλοῖο δὲ ἅρμα
ἐνθάδε νῦν κεῖμαι
τῷ θανάτῳ μηκέτ’ ὀφειλόμενος

És bár csak angolul publikálták a verset, íme az én fordításom: 
Mindenki szívének kedves
négylábú kismalac
itt nyugszom, elhagyva
Dalmatia földjét
mint felajánlott ajándék
Dyrrachionban sétáltam
Apolloniába vágyakozva
az utakat egyedül jártam be
gyalog keltem át.
De egy gonosz kerék miatt
fényem kihúnyt
látni vágyom Emathiát
és a Falloszos szekeret.
Itt fekszem most
 halottan. 

egy másik malacka, aki viszont sikeresen megérkezett az áldozatbemutatásra
 

Nincsenek megjegyzések: