Kéklő éjbe borult a
cirkusz éppen,
s egy tüzes, ragyogó
korong a sűrü
árnyak közt
leereszkedik középütt
- még Knóssos
koszorúja sincs ily izzó.
Lángban fénylik a
sarka, nincs hatalma
többé már a homályos
éjszakának.
És a tétova Csend, s
a lomha Álom
más város fele, látva
ezt, elillan.
(Statius: Silvae 1,6, 85-92 Szabó
Kálmán fordítása)
