2016. november 24., csütörtök

Milyen a kellemes lakoma?


   M. Varro menippusi szatírái közt legszellemesebb a Nem tudod, hogy mit hoz a késő este című, melyben hosszasan fejtegeti, hány vendég kívánatos a lakomán, és egybe a lakoma rendéről – módjáról is szól. Azt ajánlja, hogy a vendégek száma a Gráciák számától a Múzsákéig, azaz háromtól kilencig terjedjen, szóval amikor a legkevesebb vendég van jelen, legalább hárman, amikor pedig a legtöbb, legföljebb kilencen legyenek:
   „Nem is tanácsos – mondja - , hogy sokan legyenek, mert a tömeg rendszerint zavart kelt: Rómában áll, Athénben ül, de sehol sem hever. Magának a lakomának – folytatja – négy kelléke van: akkor lesz minden tekintetben tökéletes, ha kellemes modorú embereket válogatunk össze; ha alkalmas helyet választunk; ha jól választjuk meg az időpontját; és ha a választékos tálalásról sem felejtkezünk el. Nem szabad – fűzi tovább – sem fecsegő, sem szófukar vendégeket hívni, mert a sok beszéd a forumon és a törvényszéken, a hallgatás pedig nem vendégségben, hanem a hálószobában helyénvaló.”
   Úgy véli továbbá, hogy a lakomán nem nyugtalanító vagy elvont, hanem kellemes és vonzó témákról kell társalogni, amelyek lekötnek és elszórakoztatnak, de egyszersmind épületesek is, tehát csiszolják és derűsebbé teszik szellemünket.
   „Ez bizonyára sikerül – teszi hozzá –, ha mindennapi életünkből merítjük a témát, és olyasmiről csevegünk, amiről a forumon és ügyes – bajos dolgaink intézése közepett nem érünk rá. A házigazda pedig – úgymond – ne legyen fényűző, még inkább óvakodjék a fösvénységtől, és végül: ne válogassunk össze mindenfélét az étrendbe, hanem elsősorban olyan ételeket, melyek ízletesek, de egyúttal táplálóak is.”

(Gellius: Noctes Atticae 13, 11, 1-5 Győry Gyula fordítása) 
 
 

Nincsenek megjegyzések: