2016. november 29., kedd

Moirák, a kikerülhetetlen sors istennői

   A Parnasszus lábánál laktak, egy barlangban. Mézadományok ellenében szívesen adtak tanácsot bárkinek, de ha nem megfelelő tisztelettel közelítettek hozzájuk, hazugságot hazugságra halmozva félrevezették a jóslatért folyamodókat. Apollón az itt létesített jósdáját Hermész gondjaira bízta.
   Eredetileg csak ketten voltak, Delphoiban tisztelték őket; a Nappalt és az Éjszakát szimbolizálták. A hagyomány végül is három nevet ismer velük kapcsolatban: Atroposz, Klóthó és Lakhészisz. Öltözetük fehér, fejüket kendő fogja körül, s mindhárman Ananké - azaz a "Szükségszerűség" társai. Minden létezős sorsát ők határozzák meg, beleértve az isteneket is. Klóthó készíti számunkra guzsalyán az élet fonalát, Lakhészisz rendelkezik a sorsunk fölött, s ha eljön az ideje, Atroposz, a kérlelhetetlen vágja el sorsunk fonalát.
   Ez a három csúf öregasszony rettenetes és hatalmas. Határozataik általában visszavonhatatlanok, s az istenek sem tudják megenyhíteni őket. Olyannyira, hogyha történetesen az jut eszükbe, hogy egy király trónjára idegent ültessenek, ám a király megöli a trónjára törőt, az a halálból vissza fog jönni, hogy a Moirák döntését beteljesítse.
   Egyedül Apollón és Héraklész tudta elérni, hogy a Moirák elálljanak a döntésüktől.
   Hésziodosz Theogóniájában a Moirák hol az Éjszaka, hol Zeusz  és Themisz lányai; hatalmukban áll, hogy a boldogságból és szenvedésből "kiadják a halandóknak részüket". Az orphikus theogónia Uranosz és Gaia gyermekeinek mondja őket, s abban a történetben ők a hekatonkheirek (százkarú óriások) női megfelelői. Pindarosz szerint ezek az istennők Zeusznál is magasabb rendűek. A rómaiak a Párkákhoz kapcsolták őket.

 

Nincsenek megjegyzések: