2016. december 31., szombat

2016 végére

   Lassan ez az év is véget ér, ideje a számadásoknak, listáknak meg összegzéseknek. Részemről gyűlölöm a listákat, mert olyan boldogtalan dolognak tartom, így nem is élek vele. A fontos dolgokat úgyis megjegyzem, amit meg elfelejtek, azért nem kár. A memória, az emlékezés egy jó dolog. Persze a mai világban már sokan úgy kapaszkodnak az elektronikus vackaikba, mint egy mentőövbe, de nyugodt szívvel mondom, VAN élet a technológia nélkül. Sőt, az élet valahol azon túl van. Az érdekes dolgok ott kezdődnek. Mint például az emlékezés. Sok memoritert szoktam tanulni, és amikor előveszem őket, nincs a közelemeben a könyv, nem adok lehetőséget magamnak arra, hogy belepillantsak, ha épp nem emlékszem vagy megakadok. Ezzel el lehet érni, hogy emlékezzen az ember. És meglepő, de a memória bővíthető. Minél többet tanulsz, annál többet tudsz megjegyezni. Jó dolog a tanulás...
   Milyen is volt ez az év? Érdekes. Tanulságos. Tapasztalatokkal teli. Sok jó könyvvel ismerkedtem meg, sokat tanultam és magam is változtam. De a rómaiak és a görögök még mindig a barátaim. És mindig is azok lesznek. Az antik szobrok még mindig mosolyognak és az istenek ambróziát szopogatnak, miközben az emberek komédiáin mulatnak. Vannak dolgok, amelyek sohasem változnak. És ebben a mozdulatlan öröklétben keresem az élet értelmét, és azt hiszem minden változik és minden mozgásban van. Én is eljátszom a szerepemet a halhatatlanok előtt, és bízom benne, tetszik nekik az előadás. A faragott márvány simasága az én otthonom, az antik szépség az én menedékem. Mert itt nincs idő, nincs semmi, és mégis ez a mindenség. És mi lesz jövőre? Úgy lesz, ahogyan azt a Sorsistennők megszövik. Nem tudhatom. 




 

Nincsenek megjegyzések: