2017. január 25., szerda

Róma madártávlatból

   Azokat az előnyöket, amelyekkel a természeti környezet ajándékozta meg Rómát, a lakosok még alkotásaikkal is megtoldották. A görögök úgy vélik, hogy biztos alapokat teremtettek a városalapításhoz, ha biztosították számára a szép fekvést, a védettséget, a kikötőket és a megfelelő környezetet. A rómaiaknak viszont az volt a legfőbb gondjuk, amire a görögök csak kevés súlyt fektettek: hogy utakat építsenek, bevezessék a vizet, és olyan csatornarendszert hozzanak létre, amely az egész város vizét le tudja vezetni a Tiberisbe. Még a vidéket is utakkal hálózták be s közben dombokat vágtak át, mélyedéseket töltöttek fel, hogy a kikötőbe érkező árukat társzekerekkel szállíthassák. A csatornák boltozata egymáshoz simuló kövekből készült; némelyik akkora, hogy egy szénásszekér is közlekedhetne benne. A vízvezetékek meg annyi vizet szállítanak a városba, hogy a városon keresztül és lent a csatornákban valóságos folyók áramlanak: majd minden ház közelében van bővizű tartály, szökőkút és vízcsap. A legtöbbet Marcus Agrippa áldozta e célra, s amellett még sok más alkotással is ékesítette a várost.
   Azt mondhatnók, hogy a régiek nem sokat törődtek Róma küllemével, mert őket még fontosabb és sürgetőbb teendők foglalkoztatták; a későbbi nemzedék azonban, különösen kortársaink, ezen a téren sem maradtak le, és sok szép alkotással gazdagították a várost. Pompeius, az isteni Caesar, Augustus, ennek fiai, barátai, felesége és nővére pénzt és fáradságot nem kímélve munkálkodtak Róma szépítésén. Legtöbb a Mars-mezőnek jutott, s az emberi alkotások csak fokozzák természet adta varázsát. Lenyűgözők már a mező arányai is, hiszen a kocsiversenyeken és más lovasjátékokon kívül még a lakosok hatalmas tömegének nyújt szabad teret ahhoz, hogy labda- és karikajátékkal vagy atlétikával eddzék testüket, és a mezőt körülvevő műalkotások, a mindig pázsittal borított talaj, a folyó mögött a partig nyomuló dombok festői koszorúja is feledhetetlen látványt nyújt.
   Nem messze a Mars-mezőtől egy másik mező van, körben számos csarnokok, ligetek, három színház, egy amphiteatrum, gyönyörű templomok egymás mellett. Ehhez képest a város többi része csak ráadásnak tűnik, nem csoda, hogy ezt tartják a legszentebb helynek, itt állították fel a legnevesebb férfiak és nők szobrait.
   Feltétlenül említést érdemel az úgynevezett Mauzóleum is, egy magas, fehér kőlapra emelt hatalmas földhányás a folyóparton. Örökzöld fák borítják egészen a csúcsáig, s legmagasabb pontján Augustus Caesar bronzszobra áll. A domb lábánál van az ő, a rokonai és a háza népe sírja, mögötte pedig nagy liget, csodaszép sétányokkal. A park közepén van halotti máglyának alapja, szintén fehér kőből, rácsos vaskerítéssel körülvéve; a kertet fekete nyárfákkal ültették be.
   Ha viszont elmégy a régi forumra, megnézed az egymás mellett sorakozó császári csarnokokat és templomokat, megnézed a Capitoliumot, aztán a Capitoliumon, a Palatinumon és a Livia parkjában lévő műalkotásokat, könnyen megfeledkezhetsz az idejövet látottakról. Ilyen Róma.

(Strabón: Geographica 5,3,8 Kapitánffy István fordítása)



Megjegyzés küldése