2017. február 15., szerda

Az ősi és a császári Róma

Róma paraszti, szegény falu volt régen; s a legyőzött
földön arany város nagyszerü kincs ura ma.
Nézd Capitoliumunk, milyen egykoron és ma: egész más,
Iuppiteré volt, úgy vélekedel, valaha.
És a tanácsház, mely befogadja a véneket illőn,
nádviskó Tatius régi király idején.
Phoebus- s földi urunk-beragyogta Palatiumunkon
hajdan a szántogatók számtalan ökre legelt.
Más kedvelje a régi időt; magam ebbe születtem
és boldog vagyok: oly drága szivemnek e kor!
Nem, mivel olvatag ó aranyat bányásznak a földből
s ontják gyűjtögetett gyöngyük a messzi vizek,
sem mivel ős márványt fejtvén, hegyeket lefaragnak,
 sem, mert kőpaloták közt fut a kék folyamár:
ám, mert pompa virul, s mi sem áll fenn már ükapáink
póri világából más, csak híre-pora.


(Ovidius: Ars amat. 3,113-128 Kárpáty Csilla fordítása)


Nincsenek megjegyzések: