2017. február 9., csütörtök

Macskaélet az ókorban

   A macskáknak jó dolguk volt az ókorban, akárcsak manapság. A "sötét" középkort leszámítva, amikor összeszűrték a levet a boszorkányokkal és a sötét varázslatokat gyakorolták, egész jó dolguk volt a történelem során. Az egyiptomiaknál szentként tisztelték őket, aki megölt egy macskát - még ha csak véletlenül is - hamar követhette az alvilágba a bántalmazott jószágot. A macsekok leszámoltak a gabonaraktárakat dézsmáló rágcsálókkal, és a kígyóknak is nekimentek, amivel kivívták Egyiptom népének a tiszteletét. Ezért egy asztalnál, egy tálból csemegézhettek a gazdájukkal, és amikor meghaltak, az egész család meggyászolta őket. Tetemüket mumifikákták és Bastet istennő szent templomában, Bubasztiszban igyekeztek eltemetni. A régészeti feltárások már több mint 300.000 macskamúmiát hoztak napvilágra, tehát nem elhanyagolható az ókori egyiptomi macskatársadalom. 

macskamúmiák - az embermúmiákhoz hasonlóan kidolgozott arccal
kibontva egy kicsit bizarr
  A macskák voltak az egyetlen olyan állatok, akik szabad lábon grasszálhattak a templomokban. Más állatok is bemehettek, de az ő jegyük csak befele szólt: az áldozati állatok nemigen jöttek ki. Persze biztosan itt is voltak olyan horror történetek és apokaliptikus jelenetek, hogy az áldozati állat meglógott, és ezzel beláthatatlan bajokat vont az emberiség fejére. Mert a jó áldozat alázatos, és még ha állat is, tudja, hogy magasabb célokért hal meg, nagyobb erőket szolgál, szóval nem tiltakozik, hanem szinte önként tartja a nyakát az áldozatot végző pap elé. Ezt a fejezetet szerintem elfelejtették felolvasni nekik. 
   Szóval a macskák nem haltak hősi halált a káprázatos templomok oszlopcsarnokai között, sőt, gyakran vettek részt szertartásokon - az ő tiszteletükre. Bevett szokás volt a macskákhoz imádkozni és könyörögni az emberek jólétéért, legyen szó lakodalomról vagy akár temetésről. 
   Eredetileg a macskákat az alvilág őrzőinek tekintették, amolyan félig alvilági lényeknek, de hát az istenek sem változatlanok: a macskák a jólét szimbólumai lettek. Gondoljunk csak a kínai integetős macskára. Aztán A láng úrnője macska-istennő Ré, a napisten védelmezőjeként átállt a fényes oldalra, és örökös rabszolgájává tette az emberiséget. Bastet, a macskaistennő a korai ábrázolásokon még vérszomjas oroszlán, aztán bájos, fülbevalós házicicává szelídült. Néha még a mancsai közt tartja az oroszlán álarcát, hogy azért tudjuk, ő egy vérszomjas fenevad. De azért legfőképp imádnivaló cicus.
   Bastetet a rómaiak Dianával, a vadászat istennőjével azonosítják. Egy mítosz szerint Diana istennő úgy menekült meg az őt üldöző Typhon elől (molesztálni akarta), hogy macskává változott. Persze a kutyapártiak verziója szerint kutyává változott; de mi, macskások tudjuk, hogy macska képében menekült meg az istennő. Libertas, a szabadság istennője is macskabarát: gyakran ábrázolják az istennőt lábánál macskával. Miért is? Mert a macska a szabadság szimbóluma. Nem nagyon lehet neki parancsolni. 
pompeji macskamozaik - a mancsáról mindenképp beazonosítható
   A rómaiak minden bizonnyal az egyiptomiaktól vették át a macskák imádását. Szerintem elég volt, hogy egy kis szőrgombóc elvackolta magát egy pompás tóga redőjében - attól kezdve a józan rómaiak is macskabolondok lettek. Szívesen tartották háziállatként, sok mozaikon, falfestményen lehet találkozni macsekokkal. És nem mint eledel: értem itt a nyuszikákat, akik kedves házipajtásaink, de meg is esszük őket (már aki). Nem voltak szent állatok, de a templomokban szabadon járhattak: nem tiltották ki őket. És rengeteg macska élt Rómában.
   Mi a helyzet manapság? A macskák Róma egyik fő látványosságai. Mert ma is szabadon grasszálnak az Örök Város utcáin. Ott laknak a romokon, a régi templomaik oszlopainak árnyékában alszanak. Igaz már nincsenek macskamisék, de a macskák ott maradtak. A Colosseum romjai elképzelhetetlenek lennének napozó macskák nélkül. Hozzá tartoznak a régi-mostani Róma képéhez, hangulatához. Állítólag a szentélykörzet területén él a legtöbb macska. Mancs-számlások szerint közel 500.000 macska él Rómában. Azért kíváncsi lennék, hogyan számlálták meg őket... 
   Róma megbecsüli néhai urait: a romok macskáit az örökségvédelem oltalma alá helyezték. Nem kulturális, hanem amolyan bio-örökségvédelem. A termékeny és családszerető macskaistennő pedig gondoskodik is szép számú utódairól. A rómaiaknak már külön szavuk is van a macskák mai papnőire: gattara. A macskanő.

istenek kegyeltje, maga is istenség
az istennő és unokája

Megjegyzés küldése