2017. március 3., péntek

A római ház

   Rómában a magánház vagy DOMUS általában négyszögletes alaprajzú. Zárt teret képe, mert szinte sohasem nyílik belőle ablak az utca felé. Ennek az az előnye, hogy a házban tartja a meleget, és nem engedi be a port, zajt és a betörőt. A vastag, fából faragott, díszes kétszárnyú bejárati ajtó két oldalán üzlethelyiségek találhatók, amelyet kereskedők bérelnek ki a háztulajdonostól. Szűk folyosón keresztül érhetjük el az OSTIARIUS-t, a portási feladatokat ellátó rabszolgát, aki ellenőrzi a látogató személyazonosságát. A ház előtt vagy a falon gyakran harapós kutyát ábrázoló mozaik  vagy freskó található: CAVE CANEM ('óvakodj a kutyától') felirattal, ami arra figyelmeztet, hogy az ajtó mögött szelindek őrzi a házat.
   A folyosó végén találhat az ATRIUM. Ez a szabad égre nyíló terület a római épület nélkülözhetetlen része: középső négyzete a COMPLUVIUM, ahol az összegyűlt esővizet medencében gyűjtik. Ez az IMPLUVIUM, amelyet magas márványoszlopok díszítenek. Az atrium körül végig lakóhelyiségek helyezkednek el. A végében, a bejárati ajtóval szemben nyílik a TABLINUM, egykor a háztulajdonos házaspár hálóterme, amely azonban az idők folyamán dolgozószobává alakult, ahol a család iratait, számlakönyveit őrzik. Itt intézi az ügyeit a házigazda és itt fogadja a látogatóit. A kre. III. századtól kezdődően - feltehetőleg görög hatásra - a hagyományos, atriumos római házat továbbépítették, mégpedig a tablinum mögött. Ezt a szökőkúttal, fákkal, virágokkal ékeskedő kert és az oszlopokkal díszített bejárat mögött elterülő rész lett a PERISTYLIUM, a család számára fenntartott terület. Itt helyezkedett el a TRICLINUM (ebédlő) és az OECUS (szalon) és a többi lakószoba. A ház végében volt a konyha és a rabszolgák szálláshelye. A római domus tehát nagyjából két fő részre oszlott: az elülső részben mentek végbe a nyilvános és hivatalos események, a hátsó részben pedig a magánélet mindennapjai zajlottak.


Megjegyzés küldése