2017. március 13., hétfő

Khariszok

   A báj és a szépség megtestesítői - a római Gratiae (Gráciák).
   A származásukról különféle változatokat ismerünk. Ezek szerint szüleik: Zeusz és Eurünomé vagy Zeusz és Harmonia; vagy anyjuk egy Ókeanisz, akit halfarokkal szoktak ábrázolni; vagy Héra és Zeusz gyermekei; vagy Dionüszosz és Korónisz lányai; vagy Dionüszosz és Aphrodité lányai; vagy Aglaia és Héliosz lányai.
   Homérosz Iliászában Kharisz Héphaisztosz felesége, de az Odüsszeiában már Aphrodité az isteni kovács felesége. A panopliszi Nonnosz Khariszt Dionüszosz feleségeként említi.
   Boiótiában a legelterjedtebb hagyomány három Khariszról beszél, ezek: Aglaia vagy Aglaié vagy Aglaé (gör. sugárzó, tündöklő), Euphroszüné (gör. ragyogó bölcsességű, boldog) és Thaleia (gör. vizágzó).
   Lakóniában (Spárta) ketten vannak: Kléta (gör. hírneves, könyörgéssel megszólított) és Phainea Phaenna (gör. ragyogó). Nonnosznál Paszitheia, Peithó és Aglaia néven szerepelnek Dionüszosz és Korónisz lányai.
   Athénben két Khariszt tartottak számon: Auxoszt (gör. növekvő) és Hégemóniát (gör. Vezető, irányító). 
   Mind a báj és a szépség istenségei, a Khariszok kecsességet és szépséget sugároznak maguk körül, boldogságot lopnak az istenek és az emberek szívébe. Szeretik a költészetet; a Múzsák barátnői, akikkel együtt élnek az Olümposzon. Meztelenül vagy áttetsző leplekben, bájos testtartásban ábrázolják őket. Kezükben rózsát, mirtuszágat vagy még inkább asztragalét tartanak. Az "Ég leányainak" vagy a "Nap és a Fény leányainak is nevezik őket.
   Kultuszuk főleg Boiótiában terjedt el. Orkhomenoszban, a Kephiszosz folyó völgyében szentélyük is volt: ezen a helyen az a három kő jelképezi őket, amelyek a hagyomány szerint az égből hullottak alá. A szentélyt Orkhomenosz királya, Eteoklész alapította, s ő volt az első, aki áldozatokat mutatott be az istennők tiszteletére. Tisztelték őket Attikában és Lakóniában is. A Khariszok a jótékonyságot is szimbolizálták.

"Szólítlak, Khariszok, Képhiszosz vizének úrnői, lakjátok a szép paripákban gazdag földet, híres királynői dús Orkhomenosznak, ős minüaiak oltalmazói, figylemezzetek szómra! Mert ti adtok a halandóknak mindent, ami szelíd és kellemes; nektek köszönheti az ember a tudományt, a szépséget, a ragyogást. Még az istenek sem tudnának örülni táncnak s lakomának a fenséges Khariszok nélkül, mert ők ügylenek mindenekre az égben, Apollón Püthiosz, az arany-íjas isten mellett áll a trónusuk, onnan övezik örök hódolattal atyjukat, az Olümposz királyát. Magasztos Aglaia, és te, Euphroszüné, aki szereted a dalt, leányai az istenek leghatalamasabbikának, és te, Thaleia, barátja a Múzsáknak, fordítsátok tekintetek e könnyű futású kocsira, amelyet kísér diadal. Mert azért jöttem én, hogy ez ódában énekeljem meg a lüdiai módon Aszóphikoszt; mert valóban ő vitte győzelemre Olümpiában a miüaiak városát. Szállj most alá, Ossza, sötét hajlékába Perszephonénak, s vidd meg Kleodamásznak a nagyszerű hírt, hogy fia, akit a győzelem repített szárnyán, nemes koszorúval övezte fürtös ifjú fejét."

Pindarosz


Megjegyzés küldése