2017. július 12., szerda

A nyárról, kánikuláról és a Kutyáról

Már a bogáncs ha virágzik, s ülve a fán a kabóca 
cirpel, s harsány visszhanggal szétömlik az ének 
szárnya alól, fáradságos nyár évszaka jött meg. 
Legzsirosabbak a kecskék és legjobb a bor ekkor, 
kéjvágyóak az asszonyok, ámde legyöngül a férfi, 
mert fejet és térdet szikkaszt ki a Nagy Kutya csillag, 
forróságtól száraz a bőr. Jó volna ilyenkor 
árnyékos barlangban a bibloszi bor, s a kalács, mely 
tejjel van bedagasztva; ha már nem szoptat a kecske, 
friss teje, húsa az erdőben legelő kis üszőnek 
meg fiatal baknak, s iszogatni utána tüzes bort, 
ülve az árnyékban, s eltöltve szivünk eledellel, 
és fordítva szelíd Zephürosszal szembe az arcunk.

Hésziodosz: Munkák és napok (582-594 sorok)
Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása

a Sirius a kutya orrán található

Megjegyzés küldése